Az esztergálás sajátos szerszámai az esztergakések. Az egyélű gépi fémforgácsolók csoportjába tartoznak. Az esztergakés két részből áll, a késszárból és a dolgozó részből. A késszárral fogjuk be a szerszámot a gépbe, a dolgozó résszel a forgácsolást végezzük.
Az előtolómozgás irányának függvényében létezik jobbos (R-right), balos (L-left) és semleges (N-neutral) szerszám. Úgy dönthetjük el, hogy jobbos vagy balos egy esztergakés, hogy a kés főéle melyik kéz felé esik. Amelyik felé esik, olyannak nevezzük.
A munkadarabon megfelelő felületet csak megfelelő szerszámmal lehet elérni. Akkor tekinthető megfelelőnek egy szerszám, ha:
- geometriailag alkalmas a felület kialakítására;
- megfelelő az élgeometriája;
- anyaga alkalmas a forgácsolni kívánt anyag megmunkálásához;
- gazdaságosan végezhető vele a forgácsolás.
Az esztergakések késszárának méretét és alakját szabvány írja elő. Szilárdságra méretezik az esztergakéseket, ekkor a késszár keresztmetszetét adják meg. A szárra forgácsoló erő hat, melyet hajlításra, nyomásra és csavarásra kellene méretezni. Ez túl komplex lenne, így általánosan a hajlítással szokás csak foglalkozni.
Az eszterga kések dolgozó része készülhet gyorsacélból, kerámiából vagy keményfémből. A gyorsacélból készülteket ma már nem igazán alkalmazzák. A keményfémből készült esztergakések váltólapkás és forrasztott kivitelezésben léteznek. A forrasztott lapkás kialakítás kevésbé előnyös, mivel a forrasztás és a helytelen élezés során is sérülhet a lapka. Emiatt az eszközt gyakrabban kell cserélni. Kialakításában a következő típusok léteznek.
A váltólapkás esztergakés hatékonyabb és ár-értékarányban kedvezőbb megoldást kínál. Az él elkopásakor nem szükséges a teljes szerszámot lecserélni, ezért költséghatékony megoldást kínál. Széleskörűen használhatóak fel, rengeteg kialakításban elérhetőek. Előnyei közé tartozik:
- nem szükséges átélezni,
- alacsony költségű,
- gyorsan cserélhető a lapka,
- az él nem károsodik forrasztás és élezés közben.
A váltólapkák elnevezését egy egységes jelölési rendszerrel végzik. Ezt ISO (Nemzetközi Szabványosítási Szervezet) rendszernek nevezik. Megtalálható benne a lapkára vonatkozóan minden fontos méret és jellemző, menyekhez hozzátársítottak egy kódrendszert. Az ISO kód 9 elemből áll, melyeket mindig ugyan abban a sorrendben kell kiírni. Ezzel állapítható meg egy váltólapka minden adata, úgy is mondhatjuk ez a lapka neve. A kód az alábbi adatokat tartalmazza:
- 1-a lapka alakja,
- 2-hátszög,
- 3-tűrések,
- 4-forgácsolási és rögzítési jellemzők,
- 5-a forgácsolóél hossza,
- 6-lapkavastagság,
- 7-csúcssugár,
- 8-élkialakítás,
- 9-forgácsolás iránya.
Az alábbiakban összegyűjtöttük ezeket az adatokat:
- Lapka alak
Az előbbieken kívül létezik még X és Z jelölés is, ezek speciális/egyedi lapka alakokat jelölnek.
2. Lapka hátszög
Az előbbieken kívül létezik még O jelölés is, ez speciális/egyedi lapka hátszögeket jelöl. A 0°-os (90°-os) hátszögű lapkát negatív esztergálólapkának hívják, a 0-90° közötti hátszögűeket pozitívnak nevezzük.
| Negatív hátszög | Pozitív hátszög |
| dupla vagy egyoldalas | egyoldalas |
| nullahézag | oldalhézag |
| nagy élszilárdság | kicsi forgácsolóerő |
| nehéz forgácsolási követelmények | jobb belső esztergáláshoz és karcsú alkatrészek külsejéhez |
| jobb külső esztergáláshoz |
3. Forgácsolási és rögzítési jellemzők
Az előbbieken kívül létezik még X és Z jelölés is, ezek speciális/egyedi forgácsolási és rögzítési jellemzők jelölnek.
4. Forgácsoló élhossz
5. Lapkavastagság
| 01 = 1,59 mm | T3 = 3,97 mm | 07 = 7,94 mm |
| T1 = 1,98 mm | 04 = 4,76 mm | 08 = 8,00 mm |
| 02 = 2,38 mm | 05 = 5,56 mm | 09 = 9,52 mm |
| 03 = 3,18 mm | 06 = 6,35 mm |
6. Csúcssugár
A csúcssugár megválasztása az előtolástól és a fogásmélységtől függ. A megfelelő csúcssugár kiválasztása befolyással van a felületi minőségre, lapkaszilárdságra és forgácstörésre. A kis és nagy sugár jellemzői a következőek:
| Kis csúcssugár jellemzői: | Nagy csúcssugár jellemzői: |
| – kicsi fogásmélység | – nagy fogásmélység |
| – vibráció csökkentés | – nagyobb radiális erők |
| – gyengébb forgácsoló él | – nagy előtolási sebesség |
| – jobb forgácstörés | – jobb forgácsolóél biztonság |
7. Élkialakítás
8. Forgácsolás iránya
A forgácsolás iránya már az előzőekben említett jobbos, balos és semleges kivitelben létezik.
Összefoglalásként:
A váltólapkás esztergálókés használata előnyösebb, mint más forgácsolószerszámok. Ha elkopik a váltólapka éle, elegendő átforgatni egy másik élre. Ha az is elhasználódott, a lapka egyszerűen cserélhető.
Az ISO jelölés alapján választjuk ki a megfelelő lapkát. A kód 9 tagból áll, ezekből az első 7-et kötelező megadni, a 8. és 9. opcionális. Így kapjuk meg például a WNMG080408 vagy CNMG120404 kódokat.
Nagyoláshoz nagy előtolási sebességre és fogásmélységre van szükség. Emiatt a forgácsolóél biztonságával szemben nagyobbak a követelmények. Simításhoz kicsi az előtolási sebesség és a fogásmélység, ezért kicsi a fellépő forgácsolóerő is.
A megfelelő lapkát a váltólapkás esztergakéshez a következők alapján lehet kiválasztani:
- a megmunkálás alapján kiválasztjuk a lapka alakját;
- a megfelelő szilárdság és gazdaságosság eléréséhez a megengedhető legnagyobb csúcsszöget válasszuk;
- a fogásmélység függvényében válasszunk lapkaméretet;
- a lapkaszilárdság érdekében a megengedhető legnagyobb csúcssugarat válasszuk;
- ha a rezgés kockázata fennáll, válasszunk kisebb csúcssugarat.
Amennyiben kérdésed lenne, vagy nem tudsz kiigazodni az esztergakések között, bátran vedd fel velünk a kapcsolatot valamelyik elérhetőségünkön.